- Mi az? Csak
hiányoztam.-kérdeztem nevetve, de egyszerűen az arcomra fagyott a mosoly.- Hát
te mit keresel itt?
- Beszélni
akarok veled.-jelentette ki határozottan Alvaro. Igen Alvaro Bautista áll a
küszöbömön és beszélni akar velem.
- Szerintem ez
nem jó ötlet.
- De én
beszélni akarok veled. Amy jobban jársz, ha beengedsz különben itt csinálok
jelenetet.
- Akkor
jó.-sóhajtottam hatalmasat és neki dőltem az ajtófélfának, hogy beengedjem.
Értetlenül néztem
végig ahogy besétál a szobámba. Felvettem a jól bevált póker
arcot és követtem. Leültem az ágyam szélére és talán egy percig csak néztük egymást.
De én nem mérgesen szugeráltam… csak figyeltem az arc vonásait. Nem sokat
változott ebben a három évben… Talán egy szót tudnék csak rámondani. Férfiasabb
lett, de a hatalmas kék szemei még mindig megtudnak babonázni.
- Itt vagyok!
Mond csak mi a baj?
- Te most
Pasinivel jársz?-horkantott fel.
- Neked ehhez
nincs semmi közöd.-ráztam meg a fejem.
- Meddig akarod
szédíteni? Hmm? Amíg nem találsz valaki jobbat? Vagy amíg nem akarsz
visszamenni Amerikába?
- Alvaro miért
csinálod ezt?-suttogtam magam elé.
- Mit miért
csinálok?-értetlenkedett.
- Hagyj békén
kérlek.
- Válaszolj már
Amy!-csattant fel idegesen. Nem értem miért pampog… Nincs oka a
féltékenykedésre. Nekem lenne… Na jó még se hiszen én hagytam el.- Amy te most
szórakozol az emberekkel?
- Na ide figyelj
Bautista!-ugrottam fel és dühösen álltam meg előtte.- Nincs jogod számon kérni
engem! Nekünk már semmi közünk egymáshoz. Az én dolgom, hogy kivel vagyok… Hogy
kivel járok… és az is, hogy kivel fekszek le esetleg.-az utolsó mondatnál az
arca megrándult.- Tehát ott az ajtó és tűnj el!-mutattam a szerkezetre és
vártam. Vártam, hogy megmozduljon.- Alvaro tűnj innen!-ordítottam rá. Már a
sírás a torkomat mardosta.
- Te még mindig
szeretsz engem.-nyögte ki Alvaro egyszerűen. Lesápadtam és egyszerűen nem tudtam
megszólalni. Ezzel talán elárultam magam.
- Menj
el!-suttogtam magam elé. Kikerült és kisétált a szobámból. Zokogva terültem az
ágyon…
… Reggel ahogy
felébredtem bele se mertem nézni a tükörbe. Sírva aludtam és most elég szörnyen
nézek ki. Először lezuhanyoztam. Meg akartam mutatni Alvaronak, hogy nincs
igaza… Engem már nem is érdekel… Na jó ez nem igaz. Érdekel, talán túlságosan
is. Tudtam, hogy már csapat felsőt kell viselnem, meg át is kell öltöznöm, de
attól lehetek csinos. A bőröndömből egy szűk fekete farmert vettem elő és egy
fekete topot. Majd erre fogom felvenni a kék Asparos felsőmet. A hajamat
alaposan ki fésültem és szoros copfba fogtam össze. Egy kis sminket is muszáj
volt az arcomra kenni, hiszen az egész estés bőgés megtette a hatást. De azt
hiszem, amikor a száj fényt is felkentem a számra egész jól néztem ki. Hihetően
hozom a már túl léptem és nem érdekelsz Bautista szerepet. Megcsörrent a
mobilom és tudtam, hogy Mattia az.
- Mi az Picim?
Elaludtál?-köszönt bele kacagva a telefonba a barátom.
- Szia. Már
éppen elkészültem. Hol vagy?-érdeklődtem nevetve és a sporttáskámat átvetettem
a vállamon.
- A recepciónál
megvárlak. És eldöntjük, hogy hol reggelizzünk.
- Nem vagyok
éhes.-rántottam meg a vállam. Eszem ágában se volt letenni a telefont pedig
percek múlva leérek a földszintre.
- Pedig muszáj
lesz enned. Anélkül nem engedlek motorra ülni.
- Miért vagy
ilyen undok velem?
- Nem is vagyok
undok.-jelentette ki határozottan.- Csak figyelnem kell rád. Ez is a feladatom
közé tartozik.
- Egy nagyon
fontos feladatod van csak…-kezdtem el, de szinte suttogtam a telefonba. Ilyet
személyesen szokás mondani és talán még korai, de most ki kívánkozik belőlem.
Lehet a tegnap este miatt is.
- És mi lenne
az?
- Hogy
szeress…-hatalmas csend lett a vonal túl végén. Tudtam, hogy ezzel most
sokkoltam. Kinyomtam a telefont és a lift megállt a földszinten. Tudom, hogy
Mattia is tudja, hogy Alvaro még nem közömbös nekem… De ha esélyt se adok nem
változik meg a helyzet körülöttem. Az
emberek közt Mattiat kerestem a tekintetemmel és szerencsére hamar meg is
találtam. Határozott léptekkel indultam el felé. Nem tudtam mi lesz az első
szava most a beszélgetésünk után, de nem is érdekelt. Köszönésre nyitottam
volna a számat, de egyszerűen elkapta a derekamat és az ajkaimra tapadt. Mint
ha csak függene tőlem. Egy pillanatra se engedett el így csak a tarkójára
csúsztattam a kezemet és viszonoztam a csókját. Nem érdekelt, hogy több tucat
ember előtt tesszük ezt és talán Alvaro is bámul most minket, de nekem erre
volt szükségem.
- Ez mit
jelent?-pislogtam rá ártatlanul.
-
Szerinted?-támasztotta homlokát az enyémnek.
- Egy valamit
tudok… Piszok jól csókolsz.-kuncogtam. Mattia is felnevetett miközben
megsimogatta az arcomat.
- Erre te se
panaszkodhatsz… De eredeti kérdésedre válaszolva azt akarom amit te.
Hatalmas vigyor
jelent meg az arcomon. Megpusziltam az ajkait, majd átkaroltam a nyakát.
-
Megyünk?-simogatta meg az arcomat újra.
- Menjünk és
kajálunk nálunk.-utaltam az Aspar csapatra.
A pályára
kiérve az Aspar csapatnál reggeliztünk meg, ami alatt rengeteget nevettünk, de
jelen pillanatban úgy éreztem boldog vagyok. Boldog vagyok egy olyan férfi
mellett, mint Mattia. Kikísértem és megbeszéltünk a két szabadedzés közt
beszélgettünk.
Az idő elég
borongós volt és az eső bármelyik pillanatban elkezdhet esni. Összébb húztam
magamon a termópulcsit és kisétáltam a boksz utca falához, mert a Moto3-as
kategória elkezdte az edzést. Talán 10 percet ácsorogtam egyedül amikor
megkocogtatták a vállamat. Ahogy megfordultam Ben mosolygott rám.
- Szia Amy.
-
Ben…-csodálkoztam még mindig és megöleltem.- Szia. Olyan rég óta nem láttalak.
- Három éve.
Azóta, hogy átvetted a helyemet a csapatnál.
- Amit sose
tudok meghálálni neked.-vontam meg a vállam.
- Nem baj.
Iszol velem egy limonádét?
- Sajnos nincs
időm rá, de elkísérhetnél a csapatomig.-vetettem fel mosolyogva az ötletemet.
- Rendben. Ezer
örömmel.-vigyorgott rám. Pár pillanatig néma csendben ballagtunk egymás
mellett, amikor végre megszólaltam.
- Gratulálok a
barátnődhöz.
- Ezt most csak
azért mondod, mert Mattia a legjobb barátod.-rázta meg a fejét.
- Dehogy.
Patricia rendes lány és kedves…
-
Köszönöm.-mosolygott rám szerényen.- És te…?
- Mi
én?-kérdeztem vissza meglepődve.
- Te és a fiúk?
- Köszönöm jól
megvagyunk Mattiaval.
- Mattiaval?-torpant
meg előttem az amerikai. Majd nem felnevettem az arcát látva.
- Igen
Mattiaval.-bólintottam.
- Azzal a
Mattiaval?
- Ben olasz
vagyok igaz, de én csak egy Mattiat ismerek… Mattia Pasinit. A mezőny egyik
olasz versenyzőjét.
- Akkor egyre
gondolunk.-nevetett fel és megölelt.- Remélem boldog leszel.
- Elhiheted
Ben, hogy én is.
Szia Csajszi!
VálaszTörlésHú, micsoda rész lett. De tetszett.:D Alvaro, Alvaro. Féltékeny szegény, ez tuti! Kíváncsi vagyok mi lesz most. Mármint Alvaro körül. Aranyos Amy Mattiával. Az a kijelentése engem is meglepett. De tényleg. Sokkolt. De én nem bántam :P Na és Ben. Nem hitte el, hogy Mattia az a Mattia :DD Nem baj Ben, nem számít xddd
Várom a folytatást!
puszillak, Deveczke.