12. fejezet

- Héé! Ez csikizz.-nevettem fel. Még most hajnalodik éppen, de már mi fent vagyunk. Egy ideig csak beszélgettünk, majd egyszerűen megcsókoltam és azóta is csak csókolgatjuk simogatjuk egymást. Most a hasamat csókolja éppen és a borostás arca csikizz. Kuncogott, de folytatta tovább.

- Mattia…-noszogattam tovább, de mire észbe kaptam lehúzta rólam a pólómat. Ledobta a földre a ruhadarabomat és hozzám bújt. A mellkasa az enyémnek simult miközben megcsókolt.

- Így már jobb?-simogatta meg az arcomat mosolyogva.

- Tökéletes.-suttogtam és megcsókoltam. Az ujjaimat először végig húztam a gerince mentén majd egyszerűen a hajába túrtam. Újra megcsókoltam, miközben a lábaimmal átöleltem a derekát. Az orrom hegyét végig húztam a nyakán. Rövid idő után kiismertem annyira, hogy tudom… Ettől megőrül…

- Boszorkányom.-sóhajtott miközben a nyakamhoz bújt.

- Fura egy bók.-nevettem fel vidáman.

- De hízelgő.-nevetett ő is és megcsókolt. Hosszú… érzelmes szeretkezés lett ezekből a csókokból…

… Reggel magányosan sétálgattam a paddockban. Mattiat sajnos még a szálódában kellett hagynom, mert nekem korábban van megbeszélésem. Jelenleg úgy mosolygok akár egy kis lány és nem érdekel semmi se.

- Szevasz!-kapta el a copfomat Valentino és vigyorogva húzott vissza a hajamnál fogva.

- Vale bácsi.-visítottam fel. Nem fájt ahogy a hajamat húzta csak meglepett.

- Már megint.-fintorgott. A nyelvemet nyújtottam rá.- Amúgy tudod, hogy az egész folyosó a reggeli kis akciótokról fecseg.-értetlenül pislogtam rá… Majd leesett mire is gondol.

- Francba.-csaptam magam homlokon.

- A csapattársad semmit se aludt tőletek.-vigyorgott rám a sokszoros világbajnok.

- Azt hiszem elnézést kell kérnem Aleixtől.-fintorogtam.

- És az egész folyosótól…-javított ki Valentino kacagva.- Amúgy…

- Amúgy mi?-kérdeztem csendesen.

- Amúgy nem gondoltam…

- Mit nem gondoltál?-csodálkoztam el.

- Hogy ilyen vad vagy az ágyba.-vigyorgott rám.

- Vale bácsi!-horkantottam fel.

- Ezt most miért?-csodálkozott el.- Jó ismerlek törpe korod óta… De nem vagyok vak és hülye se… Hiszen egy felnőtt dögös nő vagy… Akiért Mattia bármit megtenne hiszen beléd bolondult.

- Köszi.-mosolyogtam magam elé.

- És a hajnali szex a legjobb.-kacagott. Ekkor előzött meg minket Alvaro. Az állam a földön landolt… Mindent hallhatott hiszen Valentino mindent hangosan és jól gesztikulálva ecsetelt.

- Remek.- sóhajtottam fel.

- Ennek meg mi a baja?-csodálkozott el Vale bácsi.

- Két napja összevesztünk. Mattian… Vagy is ő támadott le… és végül egy remek érzéssel rátapintott, hogy én még mindig őt szeretem.

- És igaza van?-ráncolta össze a homlokát.

- Azon vagyok, hogy elfelejtsem. Mattia tudja ezt és segít benne.

*

Ideges vagyok… Ki felé minden egyes alkalommal azt mutatom amit eddig… A lazaságot… A mosolygást… Pedig a lelkem mélyén  majd fel tudok robbanni. Ennek pedig egy oka van. Amy… vagy Pasini. Részlet kérdés, hogy honnan nézzük. Melyik oldalról közelítjük meg a helyzetet. Három éve hagyott el minden előzmény nélkül és azt hittem most már túl léptem rajta, hiszen Noelia itt van mellettem. Akit elméletileg szeretek, de mióta Amy visszatért és tudom ugyan abba a sorozatban fogunk versenyezni minden nehezebbnek tűnik… Sokkal nehezebbnek.

Végre pályára léphetek és végre nem kell gondolkoznom. Az idő borongós és bármelyik pillanatban leszakadhat az ég. Még sokan a boksz utcába maradtak, de én inkább még az elején akarok futni pár kört szárazz pályán. Egyik társam pont elém keveredett és a bőr ruháján lévő feliratból tudtam Amy az. A CRT-s motorja sokkal lassabb az én Hondámétól. Először hagytam had menjen… Pár kanyar előnyt adhatok neki… Meg is tettem… Azonban eszembe jutott egy ötlet. Tudom meg fogom bánni… De most az egyszer borsot akartam törni az orra alá. Rágyorsítottam és pillanatok múlva már mögötte voltam. Oldalra húzódott úgy, hogy elengedjen. De nem előztem meg… Vártam egy kicsit… Pár kanyar múlva már a célegyenesre ráfordító kanyar következik és annak tökéletesnek kell lenni, hogy a kört is tökéletesen tudja az ember megkezdeni… Itt léptem akcióba. Bevágtam elé pedig tudtam, ha nincs észnél mind a ketten bukhatunk… Ezzel egyetemben meg is sérülhetünk. Szerencsémre azért Amy észnél volt… De azért a lábam súrolta a motorja oldalát így az övét is az enyém azt hiszem… Meghúztam a gázt és én tudtam jobban kigyorsítani. Nem néztem rá csak a kivetítőre pillantva láttam ahogy dühösen mutogat utánam Amy. Elégedetten vettem tudomásul, hogy felzaklattam.

… Ebédelni indultam át a garázsokból a csapat motorhomejába, de előtte be akartam ugrani az öltözőmbe a mobilomért, de meglepetésemre Pasini grabancon ragadott és neki lökött a kamionnak.

- Neked elment az eszed?-kérdeztem felháborodva.

- Ha valami bajod van Amyval beszéld meg vele és ne megölni akard.-sziszegte, miközben a bőr ruhámnál fogva nyomott vissza a kamionhoz.

- Mi van? A testőre lettél?-kérdeztem rá gúnyosan és ellöktem magamtól.

- Hagyd békén!

- Békén hagyom nyugi. Csak figyelmeztetlek. Bármelyik pillanatban egyedül maradhatsz. Tudod egy szó nélkül lelép…-nem tudom minket állok le itt vele vitatkozni… és azt is megtanulhatnám, hogy egy olasszal felesleges kötözködni.

- Csak is miattad hagyna el te balfék.-ordított rám és meglökött.

- Ha még egyszer hozzám érsz…-sziszegtem neki.

- Mert akkor mi lesz?-fördmedt rám és lökött rajtam egyet. Neki akartam esni… Megakartam ütni, de ekkor meghallottam egy számomra még mindig édes hangot. Amy rohant felénk.

- Mattia! Mattia ne csináld! Nem éri meg.- közénk ugrott azonnal és az olaszt a mellkasánál fogva próbálta távolabb tolni tőlem. Nem engem véd… Ezt sejtettem… Ha nem a pasiját.- Mattia… Ne csináld. Szokványos összeérés volt. Felesleges ezzel foglalkozni.

Szokványos összeérés. Elszégyeltem magam… Mivel nem az. Szándékosan tartottam fel és tettem neki keresztbe. De ő ezt elnézi nekem talán. Végig néztem rajta és láttam a lábán a motorom által okozott horzsolásokat.

- Még egyszer ezt csinálod rosszul jársz.-fenyegetőzött Pasini, de Amy hatására elindult és abba hagyta a fenyegetést. Még láttam ahogy átkarolja a derekát a lánynak és homlokon csókolja… A szívem bele sajdult…