Mattia éppen a
recepcióssal beszél(éppen azt akarja elintézni, hogy kapjunk egy francia ágyas
szobát a csapataink tudta nélkül), én pedig az egyik kanapén ücsörgök és várom,
hogy elindulhassunk a pályára. Jó vele lenni… Egyenesen imádok vele lenni… Még
nem vagyok szerelmes belé, hiszen ez lehetetlen dolog lenne még, de a közösen
töltött napok kiegészítenek bennem valamit… amit nagyon régen éreztem.
Bepötyögtem egy üdvözlő szöveget a twitter oldalamra, hiszen Mattia erre is
rászoktatott.
- Mit
csinálsz?-huppant le mellém Valentino vigyorogva.
- Észre vettem.
Olyan vagy, mint Ric. Ő bácsizik.
- Mindegy. Hogy
vagy?
- Jól, hogy
végre itt vagyunk.-vágta rá vigyorogva.- És te?
- Minden
rendben. Azt hiszem ez a hétvége már jobb lesz. Nem úgy, mint
Katarban.-mosolyogtam.- Mattia nagyon sokat segített ebben.
- Jó
gyerek.-nézett a honfitársunkra és mosolygott.- Megérdemelne már egy olyan
lányt, aki rendes vele.
Mosolyogtam
csak, miközben Mattiara pillantottam, aki éppen felénk sétált. Ahogy észre
vette, hogy őt figyelem megjelent a szája szegletében egy apró kis mosolyka,
majd amikor elénk ért kinyújtotta felém a kezét.
-
Kicsim…-szólalt meg és én azonnal felpattantam hozzá. Valentino eközben
kicsikét elbambulva figyelt minket. Mint aki most apránként… szakaszosan fogja
fel az információkat. Megfogtam a barátom kezét és az ujjainkat azonnal
összekulcsoltuk. Valahogy az is biztonságérzést ad, hogy megfoghatom Mattia
kezét.
- Ti
most?-csúszott ki ennyi a sokszoros világbajnok példakép száján.
- Mi
most?-kérdezett vissza a barátom vigyorogva.
- Mire gondolsz
Vale bácsi?-játszottam én is az értetlent. Jelen esetben szórakoztatónak tűnik
ez az egész.
- Ti most
együtt vagytok?-tett össze végre egy értelmes kérdést.
- Igen.-vágtuk
rá Mattiaval, aki még jelzésként megcsókolt.
- Megpróbáljuk.
Lesz, ami lesz.-vontam meg a vállam, de a barátom még így is csak mosolygott
rajtam. Nem zavarta ez a kis bizonytalanság abban, ami jelenleg köztünk van…
Mert ő csak a jóra törekedett.
- Gratulálok
nektek, de tényleg.-ölelt meg egyszerre minket.- Azt akarom, hogy jó legyen
nektek.-motyogta a fülünkbe és kaptunk mind a ketten puszit tőle.
- Köszönjük, de
most mennünk kell. Nekem szponzori rendezvényem lesz.-húztam el a számat. Nincs
sok kedvem piacra menni, csak az vígasztal, hogy ott lesz két csapattársam.
Aleix és a Moto2-s Toni Elias, akivel sajnos Katarban nem tudtam beszélgetni.
- Nekem
sajtótájékoztató, de kitartást. Majd beszélünk.-kaptam még egy puszit,
Mattiaval kezet fogott és elsietett a barátai felé.
Mattiaval
közösen kiléptünk a most szürke Jerezben. Tegnap este átnéztük közösen az
időjárás jelentéseket és sajnos ilyen időt mond egész hétvégére, aminek nem
nagyon örültem hiszen nem szerettem esőben versenyezni annyira. Az anyós ülésen
ültem és miközben gondolkoztam a kezemet Mattia combjára raktam. Tudtam, hogy
nem zavarja és én csak bámultam ki a fejemből.
- Merre jársz
Édesem?-érintette meg az arcomat ahogy lelassított egy lámpánál.
- Csak a
hétvégén gondolkoztam… Hogy milyen lesz esőben versenyezni.-mosolyogtam rá.
- Ügyes leszel.
Nem lesz semmi gond.
-
Remélem.-sóhajtottam fel.- Nem kellene újból kiesnem… Martinez úrnak akkor csak
adósságot csinálnék és visszaküldene Amerikába.
- Innen aztán
nem engedlek sehova.-hajolt át hozzám és kaptam egy apró kis csókot a számra.-
Kellesz nekem!
- Tudom. De
fenn áll ennek a veszélye, ha sok motort török össze.
- De nem
fogsz.-csókolt meg újra.
- Remélem.-csak
azért is azt akartam, hogy enyém legyen az utolsó szó. A homlokát összeráncolta
morcosan, mire egyszerűen nyelvet öltöttem rá. Nevetett vidáman rajtam majd a
lámpa pirosra váltott és muszáj volt
elindulni.
Sajnos a pályán
muszáj volt szét válnunk, mert engem várt a piac. Aleix vitt el oda, az öcsével
a hátsó ülésen. Fura, hogy a testvérek közül mind a ketten itt nyomják, de
látom rajtuk ez az életük. Mint itt mindenki másnak.
A szponzori
rendezvény tényleg jó volt. Rengeteget nevettünk és szórakoztunk, mert kiderült
a két Espargaro fiúk olyanok, mint az udvari bolondok. De Pol-al rendesen is
eltudtunk beszélgetni, mert kérdezgetett arról milyen volt Amerika. Nem akar
elmenni a Moto2-ből csak kíváncsi lett. Tonival is sokat beszélgettünk. Nincs
valami jó passzban, de reméli, hogy ez az év most már más lesz. Sokkal jobb.
A pályára
visszaérve volt még egy mérnöki megbeszélésem és megbeszéltük Mattiaval, hogy
ezek után fogunk találkozni. Összeszedtem a táskámba a cuccaimat és elindultam megkeresni
a barátomat. Szerencsére már ott várt rám a motorhome előtt.
- Szia.-húzott
magához és megcsókoltam.- Milyen napod volt?
- Unalmas
nélküled.-húzta el a száját.- Milyen volt a piac?
-
Szórakoztató.-vigyorogtam rá.- Megyünk?-fogtam meg a kezét.
- Persze.-csókolt
meg mosolyogva miközben átvette tőlem a táskámat.
Visszafelé én
vezettem most, de ugyan úgy beszélgettünk és Mattia keze ugyan úgy a combomon
pihent ahogy én tettem reggel. Vacsorázni Lorisszal fogunk és elmondjuk neki,
hogy mi együtt vagyunk. Először lezuhanyoztam és átöltöztem amit Mattia
türelmesen várt rám.
- Csoda szép
vagy.-mosolygott rám ahogy kiléptem a fürdőből.
-
Hízelegsz.-nevettem fel.- De köszönöm. Indulhatunk?
- Persze.
Kézen fogva
indultunk el a lift felé, hogy lejussunk a földszintre. A felvonóba csak ketten
voltunk így gondolkozás nélkül hozzá bújtam. Magához ölelt ő is és a hátamat
simogatta. Megcsókoltam és hosszan… lágyan ízlelgettem az ajkait és csak késve
vettem észre, hogy megállt a lift és kinyílt az ajtaja… Kár, mert pont Alvaro
lépett be hozzánk, aki döbbenten pislogott ránk… Mint aki egyszerűen nem hitt a
szemének, de most jelenleg nem tette szóvá a helyzetet.
Szia Csajszi!
VálaszTörlésTetszett, nagyon tetszett! Vale bácsi! Megunhatatlan ♥ Aranyos együtt Mattia meg Amy, ki tudja meddig tart ez. Azért jó hogy Mattia pozitivan áll a dolgokhoz. Húha, elképzeltem Alvaro arcát. Nem kicsit röhögök xddd Kíváncsi vagyok mi lesz a kövi részben. Siess vele!
puszillak, Deveczke.