9. fejezet

Ahogy kinyitottam a szemem hirtelen a fejembe nyílalt a fájdalom. Francba! Ez a hülye másnaposság.

- Fenébe.-morogtam és kirántottam a fejem alól a párnát és eltakartam vele a szemem.

- Mi a baj?-motyogta Mattia is. Éreztem, hogy a kezét a derekamra csúsztatta és átölelt, ahogy hozzám bújt.

- Fáj a fejem.-dünnyögtem. Nem szólaltunk meg. Egyszerűen nem tudtam mit mondani hirtelen. Lefeküdtünk… És nem bánom egyáltalán… Hirtelen ötlettől fogva fordultam szembe vele az ágyon. Álmos szemmel pislogott rám és halványan elmosolyodott.

- Szia.-köszönt nekem és megcsókolt.

- Szia.- cirógattam meg a borostás arcát. Megint nem szólaltunk meg csak bámultuk egymást.- Mattia…

- Igen?-kérdezett vissza mosolyogva.

- Nem bánod?

- Miért bánnám?-puszilt meg az ajkaimat.

- Barátok vagyunk…

- Miért ne próbálhatnánk meg?-vetette fel az ötletet. Nem szólaltam meg.- Amy… Miért ne?

- És ha nem sikerül?

- Akkor is lehetünk barátok. Minden hülyeségedet ismerem. Azt is, hogy felemás zoknit viselsz a csizmád alatt… Hogy mindig bal oldalról szállsz fel motorra… és amikor például a nehéz napokon Milka csokit szeretsz enni.

- Akarod?-kérdeztem vissza csendesen.

- Szerinted?-mosolygott rám.- Akarom Amy. Próbáljuk meg.

- Rendben. Próbáljuk meg. De nem akarom, hogy a barátságunk rovására menjen.

- Nem fog. Okosabbak vagyunk ennél.-vigyorgott rám és erre csak megcsókoltam.

Egész napot együtt töltöttük… Bár egy apró kis részlet, hogy ki se mozdultunk a lakásomból. Ebédet készítettem és beszélgettünk… Beszélgettünk, mint úgy általában, de most minden más volt… Kósza pillantások… Lopott érintések… Egyszerűen nem tudok mást tenni, mint bízni benne… Bízni, hogy vele minden jobb lesz és kész… elfelejtem mellette Alvarot is…

… Április 24-e este van és már Jerezbe pakolok, hiszen holnap utazzunk a spanyol városba. Pár napot Mattiaval Olaszországban töltöttünk és itt is próbált a kedvembe járni. Sokkal, de sokkal másabb oldalát ismerem meg jelenleg… Azt amelyik nőként tekint rám és nem a 19 éves suhanc csapattársára. Bókol és még gyertya fényes vacsorát is szervezett az elmúlt napokban.

- Szeretném elmondani Lorisnak és Ingridnek.-öleltem át amikor félbe hagytam a pakolást és kisétáltam hozzá a konyhába. Hátulról öleltem át, miközben a vacsorához főzte a tésztát.

- Komolyan akarod?-nézett rám mosolyogva.

- Szerinted? Mi is komolyan gondoljuk nem?-a vállára hajtottam a fejemet.- Kérlek.

- Én nem bánom.-rázta meg a fejét és megpuszilt.- Ők a családod.

- Igen.-bólintottam.- És szerencsére Loris is elfelejtette azt a hülyeségét, hogy motorossal ne kezdjek.

- Szerencsére, mert akkor elég rosszul állna most a szénám.-forgatta a szemeit de csak mosolyogtam.

- És végül is a kínos bemutatás nagy részét is kihagyhatjuk.-világosítottam fel.

- Ez még jobb.-vigyorgott és a tűzhely és a konyhaszekrény közötti rész közt egyszerűen felkapott. A kezeimmel a nyakát karoltam át, majd a lábaimmal a derekát. Az ő kezei is a csípőmön volt.

- És mi lesz a sajtóval?-nézett a szemembe.

- Engem nem érdekel a sajtó… és más se.-utaltam Alvarora és ezt ő is tudja. Megcsókolta az ajkaimat.

- Jó, mert engem se.

- Akkor ezt megbeszéltük.-csókoltam meg. A konyhapultra ültetet és bele csókolt a nyakamba lassan és érzékien.- Jobb ha most nem kezdünk bele, mert ki fog futni a tészta.-magyaráztam, de közelebb húztam magamhoz.

- Figyelek…

- A lábasra vagy rám?-nevettem fel, mert játékosan megharapta a fülcimpámat.

- Hát… leginkább rád.

- Előbb a lábasra figyelj és a vacsorára… Majd utána bármi lehet.

- Bármi?-kérdezte egy kacér vigyorral az arcán.

- Majd meglátjuk. De most engedj. Sose végzek a pakolással.-pusziltam meg.

- Na jó. Nehéz szívvel, de elengedlek.-sóhajtott fel színpadiasan, és lehelyezett a földre.

- Köszönöm Uram.-vigyorogtam rá kis lányosan.

- De siess. Addig befejezem a vacsit.-csapott a fenekemre kacagva.

Vigyorogva mentem be a szobába és pakoltam bele a bőröndömbe az utolsó adag frissen mosott ruhát, majd gondoltam egyet és küldtem Lorisnak egy sms-t miszerint, ha Jerezbe ér a hétvégén keressen meg. Tudom, hogy ott lesz, de azt nem tudom, hogy mikor jön. Büszkén állok elé és mondom el, hogy jelenleg mi a helyzet. Így pedig azt is garantálni tudom, hogy nem fogok hülyeséget csinálni… Nem fogok megbántani egy menyasszonyt.