- Tessék?-kérdeztem vissza csendesen.
- Szeretlek.-ismételte mosolyogva. Megsimította a hajamat.- Nem baj, ha még nem tudod te is ezt mondani csak azt akartam, hogy tud.
- Mattia…-sóhajtottam hatalmasat.- Igaz még nem tudom ezt mondani én is… De kezdek többet érezni…
- Nekem ez is elég.-simogatta meg az arcomat és megcsókolt. Magához húzott és betakart engem is.
- Kényelmes így? Ne párnázzuk ki a lábad?-érdeklődtem aggódva. Felnevetett vidáman.
- Nyugodj meg Kicsim jó?-mosolygott rám.- Jól vagyok csak pihennem egy kicsit ahogy neked is.
- Csak féltelek.
- Tudom Drágám. De nem fáj most a bokám. Aludjunk.-nyúlt ki és lekapcsolta a villanyt. Visszafordult hozzám és szorosan átölelt. Nem szóltam egy árva szót se, csak felé fordultam és átkaroltam a nyakát. Kaptam egy jó éjt puszit az arcomra és tartott a karjai közt. Nagyon hamar elaludt Mattia. Tudom leginkább a Mobil Klinikán kapott fájdalomcsillapító miatt. Szeret… Azt mondja, hogy szeret és erre már számítottam. A maga valójában már számítottam rá, hogy előbb-utóbb ezt fogja mondani. Körülbelül más fél hónapja… két hónapja vagyunk együtt… Nem veszekedtünk… Egy rossz szó se esett köztünk… Ismerjük egymás rigojáit a pályán és azon kívül is. Ez az összeköltözés is egy próba… Ha nem sikerül, hát nem sikerül… Fiatalok vagyunk még… Még egyszerűen van időnk kitapasztalni ezen apró kis lehetőségeket…
… Magunk mögött tudjuk a francia versenyhétvégét és sajnos nem minden úgy alakult ahogy terveztük… Hiszen Mattia még szombaton bukott és megsérült a lába, én pedig vasárnap a szakadó esőben katapultáltam a motorról. Szerencsére nekem pár horzsoláson kívül semmi bajom se történt, de a barátom nem járt ilyen jól. Kezelésekre kell járnia otthon Olaszországban, így egyedül vagyok itthon Monacóba. Elhatároztam, hogy meglátogatom a családomat is, hiszen már rég töltöttem egy kis időt velük. Tudom, hogy most hétvégén Monacóban állomásozik a Száguldó Cirkusz mezőnye és ma este keresztapu részt vesz a szokásos foci meccsen is részt fog venni. Viszont először arra döntöttem, hogy kimegyek a lovas pályára és edzésnek a mai napra ezt szánom. Nincs kedvem futással és az edzőteremben kínozni magam.
A pályán minden olyan tökéletes volt ma… A nap hétágra sütött végig és egyszerűen Láng akivel ma a pályára léptem egyszerűen összhangban voltunk. Fiatal ló, aki előtt talán hatalmas karrier állhat még, hogy ha foglalkozni fognak vele. Fura érzésem volt viszont egész nap… Olyan érzésem volt, mint ha figyelnének… De hiába néztem körül egyszerűen nem láttam senkit se. Ez annyira… De annyira fusztráló.A lovas pályáról haza siettem és először lezuhanyoztam, majd elindultam a stadionba. Keresztapu szerencsére hagyott nekem a bejáratnál egy VIP jegyet és így mosolyogva indultam el megkeresni keresztanyut legalább Rickyvel, hiszen Loris már tutira melegít. Hiába vonult vissza, azért nem hiányzik a sérülés. Szerencsére Ingridet és Ricardot hamar megtaláltam.
- Szia Öcskös.-borzoltam össze először a kis srácnak a haját, majd Ingrid is kapott két puszit és helyett foglaltam a másik oldalán.
- Azt hittem el se jössz.-mosolygott rám keresztanyu.- Nem vetted fel a telefont.-most már csak zsörtölődött viccesen.
- Bocsi… Csak kint voltam a pályán. Muszáj volt kicsikét kikapcsolnom az agyam a múlt hétvége után.
- Miért? Történt valami?-csodálkozott el.
- Mattia Le Mansban azt mondta nekem, hogy szeret… Már mint úgy szeret, hogy szerelmes belém.
- Ez szuper.-szaladt fülig a szája.
- De én nem tudtam ezt mondani keresztanyu.-dünnyögtem.
- De miért? Még mindig…?
- Még mindig úgy érzem három év elteltével is, hogy Alvarot szeretem… Attól, hogy ő utál és kiakart nyírni a pályán.-persze ez túlzás volt.- Bármikor újra tudnám vele kezdeni. Most ezt érzem.-motyogtam.- Mert ő az első igazi szerelmed.-fogta meg a kezemet Ingrid.
- De már három éve…
- Nem szakítottatok… Sose lett vége… Ezért érzed még mindig.
- De ő tovább lépett. Ott van mellette az a karót nyelt liba, akit szerintem egyszer még megtépek.
- Hagyd… Nem éri meg.-rázta meg a fejét.
- Tudom…-legyintettem.- Mattia olyan rendes férfi…-sóhajtottam fel.- És annyira gyengéd velem.
- Próbáld meg, hogy csak Mattiara figyelsz. Sikerülni fog és bele szeretsz.
- Remélem.-sóhajtottam fel.- Szeretlek keresztanyu.-hajtottam a vállára a fejemet.- Nélkületek nem lennék ilyen.
Szia Csajszi!
VálaszTörlésMár vártam mikor térsz ebből is vissza. És megérte. Én imádtam :)
Mattia nagyon cuki volt. szegény. ha Amy nem érne rá ápolni, majd én megyek szívesen :P
Sejtettem, hogy Amy még nem tudná ezt mondani. A kapcsolatuk tényleg kiegyensúlyozott, és "boldog". De úgy érzem, ez nem fog sokáig tartani. A csajszi, nem fog beleszeretni... és Mattia szívja meg:/ Majd én ápolom akkor a lelkét :)
Ingrid olyan a lány számára, mint egy pótanya. Szeretem a karakterét :)
Kíváncsi vagyok vajon ki figyelte Amyt lovaglás közben.
Várom a folytatást!
Puszi, Deveczke.