13. fejezet

Egész délután bosszankodtam… Igen bosszankodtam Alvaro miatt… Ki akart nyírni… Na jó nem szó szerint akart kinyírni, de ismerem már annyira, hogy tudjam szándékosan tett nekem keresztbe a pályán. Azt is tudom, hogy a pár nappal ezelőttiért kapom mind ezt. Talán meg is érdemlem… De inkább kiabáljon velem a pályán kívül, mint hogy az aszfalton tegyen tönkre. Ma a két edzés előtt még megejtettem egy kicsikét kínosnak mondható beszélgetést Martinez úrral. Elmeséltem a történetemet Mattiaval, hogy egy másik csapat versenyzőjével járok. Szerencsére a spanyol vezető már sok mindent látott és átélt így csak sok boldogságot kívánt. Vége a második szabadedzésemnek is, de még pár kötelességem van.

- Amy…-szólt utánam valaki és amikor megfordultam jöttem rá, hogy Alvaro az. Pár méternyire ácsorgott tőlem és egyik lábáról a másikra billegett.- Beszélhetnénk?

- Valami baj van?-csodálkoztam el.

- Bocsánatot szeretnék kérni…

- Tessék?-kérdeztem vissza, hiszen azt hittem rosszul hallok.- Te most bocsánatot kérsz tőlem?

- Azt akarnék…-rántotta meg a vállát.

- Hagyjuk ezt inkább.-legyintettem és sarkon fordultam. Nem akartam ezt hallgatni.

- Amy…-kiabált utánam. Megtorpantam, de nem fordultam meg.- Amy nem szándékos volt… Vagy is… Csak elborult az agyam.

- Meg is sérülhettünk volna…-suttogtam pedig tudtam, hogy hallja.

- Nem akartam ezt.

- Nem gondoltam, hogy ilyen felelőtlen vagy… Tudom, hogy utálsz… De azért nem kellene kinyírni.-morogtam.

- Nem akartalak kinyírni!-csattant fel.

- Hagyj békén!-ütöttem meg ugyan azt a hangot, amit ő. A szó a torkán akadt és értetlenül pislogott rám.- Kerülj el a pályán! Inkább ordibálj velem, de ne akarj szándékosan kilökni.-sarkon fordultam és elrohantam hiába mondogatta a nevemet.

… Vacsora előtt vagyunk még, így a szobámba vagyunk Mattiaval. Gondosan masszírozza a vállamat éppen, miközben azt meséltem el neki, hogy Alvaro bocsánatot kért tőlem.

- Szívem szerint bemostam volna neki egyet.-morogta Mattia de bele csókolt a nyakamba.

- Tudom Kicsim.-mosolyogtam és a kezemet a combjára raktam.- De muszáj volt közétek állnom, mert nem hiányzik a balhé.

- Tudom.-bólintott.

- Holnapra is esőt mond az időjárás.-dünnyögtem.

- Akkor mi rajtolunk a poleból.-kuncogott, hiszen ma a második edzést az egyik CRT-s ellenfelünk nyerte, mert az esőben a „nagyok” nem merészkedtek ki a pályára.

- Szép is lenne.-forgattam a szemeimet.- Jövő hét után…-utaltam arra, hogy jövő héten Portugáliában fogunk versenyezni.

- Mi legyen jövő hét után?

- Tudom utálod a lovakat… De kijönnél velem a pályára?-pislogtam rá könyörgően.

- Persze… Utálom azokat a dögöket, de miattad kimegyek.

- Köszi.-ültem az ölébe és átkaroltam a nyakát.- Nagyon köszönöm.

- Ezt nem kell Babám.-mosolygott rám és a nyakamba puszilt.- Természetesen ennek ára van.

- Mire gondolsz?-értetlenkedtem.

- Mondjuk… Mondjuk nem töröd magad se itt, se Estorilban.-mosolygott rám.

- Nem akarom.-ráztam meg a fejem és megcsókoltam.- Hiszem mi vagyunk a legjobbak.

- Tudom… Tudom…-sóhajtott fel diplomatikusan.- A barátnőm jobb nálam.

- Húú… Bárcsak így lenne.-nevettem fel vidáman és megcsókoltam.- Jobbak lesztek ti is.

- Remélem. De attól, hogy ellenfelek vagyunk vigyázni fogok rád.

- Tudom Kicsim. Tudom.-simogattam meg az arcát mosolyogva.

… Szombat reggel van és ahogy megjósolta mindenki esik az eső. Túl estem már a mérnöki megbeszéléseken és elméletileg a fiúk megpróbálják a lehető legtökéletesebben beállítani a gépem. Lassan öltözködök, mert van még időm. Az európai helyszíneken külön öltözőm lesz, de eddig se zavart, hogy ha mások előtt kell vetkőznöm illetve öltöznöm. Kopogtak az ajtón.

- Szabad.-szóltam hátra miközben a csizmámat kerestem már.

- Bejöhetek?-mosolygott rám Loris.

- Végre eszedbe jutott az egyetlen keresztlányod is?-kérdeztem kicsikét szemre hányóan.

- Nem vagy vicces.

- Tudom. Mi újság keresztapu?

- Azt hiszem neked kellene inkább mesélned.-csóválta meg a fejét és kényelmesen neki dőlt a szekrényemnek.

- Nem értem mire gondolsz.-játszottam a hülyét lelkesen, de még is tudtam, hogy már hallott mindent… Hiszen ebben az átkozott paddockban úgy terjed a pletyka, mint a száraz avarban a tűz.

- Dehogy nem… Tehát elkezdhetnéd az elején.-ráncolta a homlokát.

- Arra gondolsz, hogy összeszólalkoztam Alvaroval, aki tegnap keresztbe tett nekem a pályán… Ezek után Mattiaval kis híján összeverekedtek… és az edzések után Bautista bocsánatot akart kérni, de kis híján összevesztünk megint? Igen… Ha erre gondolsz ez történt.-rántottam meg a vállam miután egy levegővel elhadartam az elmúlt három nap eseményét. Láttam rajta, hogy még dolgozza fel az információkat majd végül ennyit nyögött ki.

- Ohh…

- De minden rendben.-folytattam tovább a fecsegést, miközben a csizmámat ellenőriztem.- Nem érdekel most más csak az időmérő.

- Amy…-lépett hozzám Loris és értetlenül néztem fel rá. Majd egyszerűen leguggolt hozzám.

- Igen keresztapu?

- Bármi nyomja a szívedet ugye elmondod nekem? Meghallgatlak és segítek a bajban… Nem akarom, hogy bajod essen.

- Tudom keresztapu.-pusziltam meg mosolyogva.