8. fejezet

Már itthon vagyok Monacóban. A hétvégém nem sikerült valami jól. Sok-sok hülyeséget tettem a pályán és azon kívül is. Pályán felelőtlen voltam és gondolkodás nélkül cselekedtem. Persze szokásomhoz híven a kavicságyban kötöttem ki és ezzel tönkre vágtam a csapatom versenyét. A pályán kívüli hülyeségemet pedig nagyon röviden és tömören össze lehet foglalni. Egy névvel: Randy de Puniet. Nem tudom mi ütött belém és miért csináltam ezt, de Jerezbe már nem fogom ezt megtenni. Nem leszek ennyire ribancos vagy mi.

Késő délután van és gondoltam egyet és bevágtam magam a kocsiba. Tudtam, hogy Loris Ricardoval van kint a gokart pályán. Így keresztanyuval tudok beszélgetni, mert azt hiszem szükségem van a tanácsára. A kulcsommal nyitottam ki az ajtót és keresgélni kezdtem Ingridet a házban. Végül a hálószobába találtam meg a kis kutyával ahogy szunyókált. Odafeküdtem az ágyra én is, de Ingrid nem ébredt fel.

- Keresztanyu…-dünnyögtem, de nem ébredt fel.- Keresztanyu.-piszkáltam meg és szerencsémre mocorogni kezdett.

- Amy.-csodálkozott el.

- Szia.-mosolyogtam rá.- Nem baj, hogy itt vagyok?

- Mikor jöttél?-dörgölte meg a szemét nagyot sóhajtva.

- Nem rég. Beszélgetünk?

- Baj van?-pislogott rám értetlenül.

- Ingrid én nem vagyok oda való…

- Már megint ez a baj?-simogatta meg az arcomat mosolyogva.- Tehetséges vagy. Ezt mindenki tudja. Nem hiába támogatott Loris. Tudod jól, hogy úgy is megmondta volna neked, ha nincs esélyed. De van!

- De akkor miért érzem ezt itt bent?-mutattam szomorkásan a mellkasomra.

- Mert bátortalan vagy. De majd el fog ez múlni. Amikor sikereket érsz el.

- Sikereket? Ebben a kategóriában?-horkantottam fel.- Ingrid ez a király kategória. Kevés vagyok ehhez.

- Nem vagy kevés. Csak nincs elég önbizalmad.-puszilta meg az arcomat.

- Lehet.-sóhajtottam fel.

- Miért érzem azt, hogy nem csak ez a baj itt?-csóválta meg a fejét keresztanyu.

- Mert tényleg nem csak ez a baj.

- Elmondod?

- Öhmmm… Nos… Kikezdtem valaki olyannal akivel nem kellett volna…

- Alvaro? Remélem, hogy ő és megjött az eszetek.

- Mi? Alvaro? Nem.-ellenkeztem azonnal.- Bár elég furán viselkedetett ő is.-gondolkoztam el, de inkább visszatértem az eredeti gondolataimhoz… az eredeti gondjaimhoz.- Ne akadj ki kérlek!

- Amy mond már el! Bennem megbízhatsz.-nagyot sóhajtottam és rászántam magam. El kell mondanom és nekem is könnyebb lesz így.

- Randy.

- Neked elment az eszed?-horkantott fel emelt hangon.

- Megmondtam, hogy ne akadj ki.-emeltem fel a kezemet védekezően. Megígérte, hogy nem árulja el senkinek se, hogy mit tettem. Közösen kávéztunk majd kaptam egy sms-t Mattiatól. Menjünk el bulizni. Kikapcsolódásnak végül is tökéletes lenne így bele mentem. Ahogy haza mentem készülődni kezdtem. Lezuhanyoztam és megmostam a hajam, amit eldöntöttem, hogy kiegyenesítve fogok viselni. Kiválasztottam egy nagyon csinos ruhát hiszen mutatni akartam. Még köntösben voltam és tűzvörös körömlakkal festettem ki a körmeimet. Ritkán használok ilyet, de amikor van időm megteszem és tetszik is.

A megbeszélt időpontban állt meg a taxim a szórakozó hely előtt. Mattia ott várt rám és illedelmesen kinyitotta az autó ajtaját.

- Szia.-puszilt meg.- Nagyon csinos vagy.

- Köszönöm.-mosolyogtam.- Indulhat a buli?

- Azt hiszem igen.-jelentette ki vigyorogva.

Nagyon jó buli kerekedett ki ebből az egészből. Rengeteg vendég volt körülöttünk, de Mattia egy pillanatra se hagyott magamra. Fogta a kezemet. Táncoltunk és iszogattunk. Hajnalban döntöttünk arra, hogy jobb lenne haza mennünk. Vagy legalább is engem haza kísér, hogy ne essen bajom. Bár Monacoban nem magas a bűnözés száma…

- Add ide a kulcsod.-kért meg, miközben a derekamat karolta át és a folyosón terelt végig.

- Azt se tudom hol van.-kuncogtam gondolkozás nélkül.

- Akkor keresd meg… Különben a folyosón alszol.

- Na… Mattia… Csak egy kicsit légy udvarias.-és kezébe nyomtam a táskámat ami a mellkasán puffant.- És keresd meg a kulcsomat.

- Kérésed számomra parancs.-forgatta a szemeit és pár perc kutakodás után már kezébe volt a kulcs és kinyitotta az ajtót. Ahogy beléptem lerúgtam magamról a cipőmet.

- Kérsz valamit inni?-trilláztam amikor szembe fordultam vele és meglepetésemre megcsókolt. Meglepetségemben nem löktem el magamtól, hanem visszacsókoltam. A lábaim alá nyúlt és elindult velem a háló felé.- Nem bánod meg?

- Ne dumálj!-motyogta az ajkaim közé…