6. fejezet

Ma már végre a pályán vagyunk és már javába folyik a munka… Riportok… megbeszélések… és fotózások tömkelege vár ránk.  Azonban most már át kell öltöznünk bőr ruhába hiszen a hivatalos tabló fotózás lesz.

- Még mindig fura.-szólalt meg Aleix. Hárman öltözünk egy helységbe.

- Mi fura?-kérdezte vigyorogva Randy, miközben már a csizmámat húztam fel.

- Ez az egész.-mutatott körbe majd rám.

- Ha most arra célzol, hogy fura nőként itt vagyok akkor el se kezd… Sőt ha arra gondolsz, hogy itt vetkőzök és öltözök előttetek akkor közlöm nem vagyok szégyellős.

- Nem is mondtam ilyet.-nevetett a spanyol.

- Csak gondoltál.-forgattam a szemeimet.

- Az lehet.-kacagott az idősebbik Espargaro.

- Aleix azt hiszem nekünk van a mezőnyben a legcsinosabb csapattársunk.-hízelgett a maga módján Randy. Éreztem, hogy zavarba jövök így inkább elfordultam a táskám felé.

- Szerintem is… Bár Lauren-nek ezt nem kellene hallania.

- Jó… Ebben igazad van.-nevetett fel vidáman a francia. Szótlanul figyeltem őket és a beszélgetésüket.

- Jól láttam, hogy reggel megérkezet? -erre viszont felkaptam a fejem. Itt a menyasszonya tehát nekem észhez kell térnem.

- Igen. Ausztráliából utazott ide.

- Ez tök jó. Nekem csak az öcsém van itt. Az asszony otthon maradt… Amy neked van itt valakid?

- A keresztapám.-vontam meg a vállam.

- Senki más?

- Nincs senkim Lorison és Ingriden kívül.-vontam meg a vállam és kivágtattam az öltözőből a sisakommal a kezemben. Hirtelen túl szűknek éreztem a kis öltözőt hármunknak. Az étteremben belépve tényleg megpillantottam Laurent, ahogy körbe állják az ismerőseik és vidáman beszélgetnek.

Kértem egy energia italt és sétálni indultam. Ki kellett szellőztetnem a fejem, mert túlságosan sok gondolat volt benne… De talán leginkább a féltékenység zavart meg… Mert igen… hirtelen féltékenységet éreztem a lelkemben amikor megemlítette Aleix, hogy itt van Randy csoda szép modell menyasszonya.

Túl sokat ücsörögtem a Ducati csapat konténerei közt, mert mire észbe kaptam csak pár percem volt, hogy odaérjek a rajtrácsra. Persze a fotósok észre vették, hogy késve érkeztem. Készítettek pár képet ahogy átmásztam a beton falon. Ekkor is már a szememmel a két csapattársamat figyeltem, hogy melyik sorban vannak… De akkor kezdtem el igazán vigyorogni, amikor megtaláltam őket. Randy éppen Mattiaval beszélgetett. Valaki odakiáltott nekem, hogy pont melléjük kell állnom. Amíg megkerültem a padokat, mindenki Valentino-n röhögött, hiszen éppen udvari bohóc módjára szórakoztatja a közönséget. A két fiú karjába kapaszkodtam és felléptem a padra.

- Megérkeztem.-vigyorogtam rájuk. Feltudtam venni a tökéletes pókerarcot.

- Azt hittem eltévedtél.-ugratott Mattia.

- Kac-kac! Vicces kedvedben vagy ma is.

- Tudod, hogy mennyire szeretlek.-vigyorgott az olasz barátom tovább és magához ölelt.- Kár, hogy nem az én csapattársam vagy.

- Jó volt, azaz idény együtt.-mosolyogtam és láttam, hogy Randy is.

- Rengeteg hülyeséget csináltunk együtt.-magyarázta el a honfitársam a nosztalgiánk tárgyát.

- Nekem volt olyan csapattársam, akivel nem is beszéltünk egy nyelvet.-fintorgott a francia.

Elkezdődött a fotózás és szerencsére nem esett meg olyan, mint három éve. Nem hangoskodtam… és nem borítottam egy sort se le.

A fotózás után mindenki szétszéledt, hiszen pár óra múlva kezdődött az egyik szabad edzés. Mattiaval azonban megálltunk pár szóra.

- Mi volt Alvaroval?

- Honnan veszed, hogy volt valami?-húztam fel a szemöldökömet.

- Ismerlek már. Nos mesélj!

- Bocsánatot kért…

- De miért?-értetlenkedett.

- Szerinted? Amiért szidta Marcot… De nem tudom kitől tudta meg… Én nem mondtam el neki az tuti…-gondolkoztam el és a barátomra pillantottam. Az arca mindent elárult.- Mattia!-csattantam fel.

- Hééé! Ne haragudj már!

- Nem haragszok csak… Csak jobb lett volna, ha nem tudja…-túrtam bele a hajamba.

- Miért lett volna jó?

- Mert akkor nem kért volna bocsánatot szánalomból.

- Te hülye vagy.-fintorgott.

- Mindegy.-rántottam meg a vállam. Elpillantottam a válla felett és megpillantottam Randy-t Lauren-nel… Talán ezt nem kellett volna látnom.

- Amy ne foglalkozz semmivel… Különben te leszel az első, aki zakózni fog.

- Ezzel megnyugtattál.-nyögtem fel végül…

… Hajnali három óra van és nem tudtam aludni, így fogtam magam és átöltöztem fürdőruhára és magamhoz vettem egy fürdőruhát és lementem a medencéhez. Szerencsére nem volt ott senki és így kedvemre úszhattam.

Sokadik hosszom végén a fordulónál túl nagyot csaptam a lábaimmal, amikor meghallottam valakinek a felháborodott hangját.

- A víz maradjon csak a medencébe.

- Dani.-lepődtem meg, amikor végre pislogni is tudtam.- Hogy kerülsz ide?

- Azt akartam tenni amit te. Magányosan úszni.

- Elmehetek, ha gondolod…-úsztam a medence széléhez.

- Maradj csak. Hatalmas ez a medence.-ült le és csak bele lógatta a lábát a vízbe.

- Baj van?-néztem rá kíváncsian.

- Dehogy. Csak sok minden jár a fejembe.

- Sorstárs vagy akkor, mert nekem is.-nyögtem fel és mellé ültem.- Mesélsz?

- Mesélj inkább te!-kontrázott vissza.

- Pocsék a magán életem… egy olyan pasihoz vonzódok akihez nem lehetne… a motorom pedig olyan lassú, mint a csiga.-fintorogtam.

- Azt hiszem te macerásabb vagy, mint én.-horkantott fel.

- Talán egy kicsikét. De te?

- Mondjuk úgy, hogy a barátnőm kicsikét zűrös.-sóhajtott fel.- De végre itt az idény és kész.