3. fejezet

Egy napon már túl vagyunk. Nehéz lesz… Nagyon nehéz, de a próbálkozzunk és még bármi lehet. Előttünk az egész idény és fejleszthetjük a motort. A motorhomeban dekkolok, hogy javuljon az idő. A lábam az asztalon volt és a kulacsom a kezemben van a fülemben pedig ott van a fül hallgató. Billegek és bámulok magam elé. Vagy is egy valamit bámulok… Randy pár asztal távolságnál az asztalon megtámaszkodva beszélget valakivel és így tökéletes belátásom van a fenekére. Jó tudom szemét dolog… Menyasszonya van… a csapattársam, de pasi… Nagyon jó pasi és én nő vagyok… és facér… és igazából éhezek egy kis szeretettre… szexre… Hintázgatok még mindig, amikor egyszer csak megszólalt a mobilom.  hanyatt estem. Persze mindenki látta és röhögött rajtam.

- Jól vagyok!-pattantam fel hirtelen és tájékoztattam mindenkit az állapotomról. De a mobilom még mindig kitartóan zenélt.- Itt Corsi.-emeltem a fülemhez a készüléket.

- Szia. Itt pedig Mattia.-nevetett fel.- Nem zavarlak?

- Nem… Csak éppen hanyatt zúgtam a székkel.

- Mi a jó fenét csináltál?-kérdezte hangosan és vidáman kacagva.

- Bámultam valakinek a valamilyét és teljesen bele merültem.-morogtam.

- Ez félreérthető.-kacagott még mindig.

- Tudom.-forgattam a szemeimet.

- Hogy vagy?

- Unatkozok. Amíg nem léphetek pályára csak az unatkozok.

- Dettó.-sóhajtott fel.- És mi lesz ha haza mész?

- Monacótól pár órányira találtam egy lovas tanyát.-vontam meg a vállam.

- Jól sejtem még mindig ez a titkos szerelmed.

- Igen… Imádom és tudod jól, hogy sose… sose fog elmúlni.

- Tudom Amy… De csak ésszel.-fenyített be viccesen.

- Tudom.-sóhajtottam fel.

***

Két hete volt a spanyolországi teszt. Egyszerűen azóta próbálok lazítani… kicsit kikapcsolni fejben és elfelejteni a Jerezben történteket. Elfelejteni az Alvaroval történt találkozást… a verekedést… és azt, hogy ráindultam Randyre… Nagy jó ezt nem igen tudom elfelejteni, hiszen valahogy két naponta beszélünk… Megesett, hogy felhívott telefonon, de beszéltünk már a közösségi oldalakon is.

- Ügyes vagy.-paskoltam meg a ló oldalát, amikor leszálltam róla, hogy megitassam. Eddig a pályán voltunk és kicsikét megpróbáltam kihozni belőle a maximumot. Majd elmegyünk ezek után kicsikét terepre… Ballagni. Odasétáltunk az itatóhoz és nem csak a lónak, de nekem is szükségem volt a frissítőre.

- Te is ügyes vagy.-szólalt meg Valentino.

- Vale bácsi.-pattantam fel és megöleltem.

- Mikor szoksz le már róla?-sóhajtott fel színpadiasan.

- Talán egyszer… De ez már olyan megszokás.

- 22 éves vagy. Ne bácsizz már kérlek.- forgatta a szemeit a világbajnok.

- Oké-oké! –sóhajtottam fel és elindultunk az istálló felé. Valentino pedig követett minket.- Hogy kerülsz ide Vale bácsi?

- Amy!-szólt rám.

- Na jó! Hogy kerülsz ide Vale?

- Lorisszal beszélgettem és látni akartalak.

- De honnan tudtad, hogy pont itt vagyok?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel, amikor már a lovat bevittem a boxába és levettem róla a nyerget.

- A keresztapád úgy csicsereg, mint a kis madár egyes esetekben.-nevetett fel.

- Nos igen… Vagy itt vagyok… vagy a versenypályán…vagy otthon egyedül a depressziómban.

- Jobbnál jobb lehetőségek.

- Körülbelül. Ha itt végeztem haza kísérhetnél… és megihatnánk egy sört…

- Drága Amy Corsi… Te kiakarsz velem kezdeni?-tette fel komolyan a kérdést Valentino és azt hittem rosszul hallok.

- Na jó! Csak vicceltem.-kacagott végül.

- Hát… Reméltem is.

Nem sokkal később… na jó… Más fél óra autózás után beléptünk be a monacói luxus lakásomba… Igen…. Mondhatom, hogy luxus lakás… Sose… de sose voltam a nagyzásnak a híve, de ez egy hatalmas tetőtéri lakás…. A nappali hatalmas plafontól padlóig érő ablakokkal. Három hálószoba, két fürdőszoba van és egy modern konyhával. Szerencsére az Amerikában töltött éveim alatt megtanultam főzni.

- Sört kérsz vagy inkább egy energia italt?

- Inkább a másodikra szavazok.-nevetett fel.

- Én is.-nevettem.

Kivettem két RedBull-t a hűtőből és a nappaliba sétáltam és levágtam magam a kanapéra. Átdobtam neki a dobozt és már bele is ittam a sajátomba.

- Nincs inkább Monster-ed?-nézett a dobozra.

- Mert?

- Az a szponzorom.

- Bocs nekem a RedBull… és kapom tőlük… Így ezt kell innod.-forgattam a szemeimet.

- Igazából ezt jobban is szeretem.-nevetett fel és bele kortyolt a dobozba.-Hogy vagy?

- Nem értem a kérdésedet.-ráztam meg a fejem pedig tudtam mire céloz.

- Amy… Ismerlek már én is… Nem csak a keresztapád és Mattia.

- A baleset miatt kérdezed ezt vagy Alvaro miatt?

- Azt hiszem is-is.

- Összességében szarul vagyok.-sóhajtottam fel.

- Mesélj!-kért meg csendesen.

- Marcoval rengeteg időt töltöttünk együtt… de nem volt köztünk semmi. Ő tartott össze a versenyhétvégék alatt, hiszen Loris itt volt…-utaltam Európára.- Vele együtt Ingrid is. Nekem pedig a hétvégék után volt feladatom, hiszen Marco bele fogott egy nagyon fontos dologba. Lovakat akart versenyeztetni… én pedig segítettem neki… a gyakorló zsókéja voltam és sikeres ebben is… Megegyeztünk… Társulni akartam pénzzel is az üzletbe… és volt egy egy éves tervünk.-már-már sírtam.

- Egy éves terv?-kérdezett vissza.

- Utolsó évemben nem éreztem ugyan azt a tűzet a versenypályán, mint évekkel korábban… Megegyeztünk… Ezt az évet végig csinálom… és ha nem megy…-nehezemre esett hangosan is kimondanom a szavakat… vagy is másnak.- Feladom és visszavonulok.

- Támogatott ebben?

- Dehogy…-nevettem fel és letöröltem a könnyeimet.-Azért lett egy éves terv, mert én már az idény végén vissza akartam vonulni… csak jött Martinez úr.

- És most itt vagy.-állapította meg, de csak bólintottam.- Alvaro?

- Mi van vele?

- Jól érzem, hogy három év elmúlásával is szereted?

- Vale bácsi…-nyögtem fel elkeseredve.

- Igazam van.-húzta ki magát büszkén a kanapén.

- Igen… igen igazad van. De ő már nem szeret.-ráztam meg a fejem.-Utál egyenesen… Ráadásul ott van az a hosszú lábú liba is mellette.

- Noelia?

- Ha úgy hívják…-rántottam meg a vállam fintorogva.

- Úgy hívják…-bólintott.

- Nekem nyolc. Alvaro utál. Szerelmes abba a libába és én egyedül maradtam.

- Nem biztos, hogy egyedül maradsz…  22 éves… fiatal vagy…

- És még mindig a 3 évvel ezelőtti fiúmba vagyok szerelmes.

- Szereted… Na és? Ha küzdesz érte visszakaphatod…

- Ezt most hagyjuk abba.-sóhajtottam fel.- Hiába küzdenék nem kapom vissza.

- Kitudja… Hosszú még az év…  és sokat lesztek kis területre közösen összezárva…

- Ja… a versenypályán… ő a 19-es Hondán… én meg a 13-as CRT-n.