20. fejezet

Már itt vagyok Barcelonába, de sajnos egyedül. Mattia holnap délután fog érkezni mert az orvosok  még kiakarják vizsgálni és csak ezek után akarják engedélyezni az indulást.  Így engedtem Aleix unszolásának és igent mondtam neki, hogy elmegyek vele és a tesójával bulizni. Bár állítása szerint többen is ott lesznek a mezőnyből. Ennek nem tudom örülnöm kellene-e, de végül is ha igent mondtam el is megyek. Nem flancoltam ki magam.  Farmert vettem fel egy rózsaszín felsővel. Lábamra magas sarkút vettem fel és a hajamat kivasaltam, hogy minden tökéletes legyen rajtam. Halovány smink és indulhattam is.

A klubhoz érve szerencsére a biztonsági őr felismert és beengedett engem. Tudtam, hogy van egy VIP részleg és ott kell keresnem a fiúkat. Felsétáltam az emeletre bár először egy biztonsági őr állta az utamat.

- Neve?-kérdezte morcosan.

- Amy Corsi… Vagy éppen Aleix Espargaro pár fője közül az egyik.

- Meg is van.-pipálta ki a nevemet és végül rám vigyorgott.- Jó szórakozást.

- Köszi.-vigyorogtam rá és beléptem az elkülönített részbe. Hamar megtaláltam az Espargaro testvéreket. De velük volt az idősebbik Marquez testvér, Dani, Toni és még Alvaro is. Nagy levegőt vettem és közelebb léptem hozzájuk. Nem kell tudomást vennem arról is, hogy Alvaro itt van. Jól érezhetem magam.

- Sziasztok!-köszöntem mosolyogva.

- Szia Amy!-pattant fel Aleix és nyomott két puszit az arcomra.- A srácokat nem kell bemutatni. Fiúk úgy gondoltam, hogy Amyt is bevonhatnánk a buliba.-fecsegte lazán Aleix. Intettem mindenkinek és leültem Pol mellé.

- Mit kérsz? Sör, vodka, koktél?

- Egy koktélt.-mosolyogtam rá.

- Akkor hozom is.-nevetett fel és már le is lépett a pult felé.

Egész jó volt minden. Ahogy iszogattunk beszélgettünk, ami a hangszigetelt kis teremnek köszönhető volt. Amikor meg valamelyik fiúnak kedve támadt táncolni kiszemelt egy lányt és eltűntek a lépcsőn lemenet a tömegben és riszáltak pár számra. Nekem nem volt kedvem táncolni, inkább csak ültem és iszogattam a negyedik koktélomat amit Pol szolgáltat nekem. Talán le akar itatni… Már lassan éjfélt mutatott az óra és azt hiszem többen már ittas állapotban voltak. Köztük voltam én is. Csak hallgattam ahogy a tavaly elhunyt  versenyző társunkról beszélgetnek. Hogy ki milyen esetben akadtak össze Marcoval… Voltak olyanok akiknek nem történt semmi komoly, de volt olyan akinek csontja tört a „találkozás” során.

- Kár, hogy én olyan keveset versenyezhettem ellene.- szólaltam meg csendesen.

- Ha nem mész el a világ végére három évig, akkor többet is versenyezhettél volna ellene.

- Ezt ugye nem hagyhatod ki? Ezt amikor csak lehet az orrom alá dörgölöd?-néztem szúrósan Alvarora.

- Én csak az igazat mondom.-vonta meg a vállát és bele kortyolt a sörébe.

- Igen! Elmentem Amerikába versenyezni! Három évet lehúztam ott. Neked az a legnagyobb bajod, hogy elhagytalak és nem tudtál arról, hogy Spies szerezte nekem a munkát.-csattantam fel. Mindenki néma csendben figyelt minket. Úgy ugrált a tekintetük köztünk, mint ha tenisz meccset néztek volna.

- Lehet… De akkor maradtál volna ott ahol voltál.-vágta a fejemhez Alvaro. Ledermedtem és talán el is sápadtam.

- Fordulj fel!-sziszegtem és a mosdóba rohantam. Bevágtam magam mögött az ajtót és egyszerűen zokogni kezdtem hangosan. Már megint szíven ütött ez a dolog… Tudom, hogy részeg… Lehet nem is gondolkozott… De az is lehet, hogy pontosan az igazat vágta a fejemhez. Szaggatottan vettem a levegőt. Nem sírhatok. Nem mutathatok gyengeséget. A táskámba kezdtem kutatni és próbáltam eltűntetni a sírás nyomait. Pár perc múlva már sírás  nélkül tudtam kilépni a tömegbe. A pulthoz léptem.

- Egy vodkát kérek tisztán.-ültem fel a bár székre.

- Azonnal.-válaszolta a pultos, de a következő pillanatban meg is kaptam a felest és egy húzásra megittam.

- Kérek még egyet.

Ez pedig így ment talán 15-20 percen keresztül, amikor megérintette valaki a vállamat. Összerezzentem, de nem fordultam meg.

- Amy…-mondta ki a számomra talán legkedvesebb hang gazdája… Aki igaz nem rég megsiratott, de ez nem baj.

- Igen?-kérdeztem rá.

- Sajnálom… Nem akartalak megbántani.

- Miért kérsz bocsánatot?-fordultam felé értetlenül.

- Mert nem gondoltam komolyan.-nézett rám.- Sajnálom.

- Az a baj, hogy sose tudok haragudni rád két percnél tovább.-morogtam mire csak vigyorgott.

- Táncolnál velem?-nyújtott kezet felém. Rápillantottam majd a kezére és beadtam a derekam. 

Az emberek közé húzott és ringatózni kezdtünk egy lassú dalra ami jelenleg szólt. Alvaro reflex szerűen a derekamra tette a kezét és közel vont magához. Éreztem a teste melegét. Csak bámultunk egymás szemébe, mint ha ezzel tudnánk bármit is kiolvasni egymás tekintetéből.

- Részeg vagy!

- Tudom… De te is.-a fülembe beszélt, hogy megértsem. Felnevettem, hogy eltalálta. Tényleg részeg vagyok. Alvaro keze a derekamról a csípőmre tévedt. Azt hiszem azt várta, hogy kiakadok emiatt, de nem ment. Mosolyra húztam a számat.

- Még mindig gyönyörű vagy… Sőt még inkább…

- Mit inkább?-kérdeztem rá vigyorogva.

- Még szebb vagy… És szexy.-a válaszát hallva felnevettem.- Ezt most komolyan mondom. Ne nevess ki!

- Bocs… Nem nevetlek ki!-próbáltam tényleg igazat mondani neki. Alvaro mosolyogva csóválta meg a fejét és a kezei hirtelen az arcomon pihentek. Lélegzetemet visszafojtva bámultam a szemébe. Tudtam, hogy mit akar. Tudtam, hogy meg akar csókolni és erre vágytam. Ezt akartam. Közelebb hajolt hozzám és bátortalanul csókolt meg. Sose csókolt így régen. Elszakadt tőlem egy pillanatra és talán azt várta, hogy pofon vágjam. De nem tettem meg. Inkább a hajába túrtam és lehúztam magamhoz, hogy megcsókoljam… Nem tudom miért teszem ezt… Hiszen tudom, ha emlékezni fogok erre holnap nagyon bánni fogom… és lelkiismeret furdalásom is lesz… Eszünk ágában sem volt elszakadni egymástól. Annyira hevesen és szenvedélyesen csókoltuk egymást, amennyire csak lehetet. Mint ha csak ezek lennének az utolsó pillanataink. Egyszerűen nem tudtam betelni vele.

- Gyere velem!-fogta meg a kezemet Alvaro és húzni kezdett a tömegen át, bár először még megszerezte a bőrdzsekimet és feladta rám. A klub elé kiérve ismét csókolni kezdett.

- Hova akarsz vinni?-kérdeztem az ajkai közé suttogva.

- Maradj velem… Kérlek.-suttogta az ajkaim közé.

- Nem biztos, hogy ez…

- Már mindent megszegtünk ma este ami jó ötlet lenne…-motyogta egy hamiskás mosollyal az arcán.- Ne végezzünk fél munkát… Szegjünk meg akkor minden szabályt…- mire észbe kaptam ellépett tőlem és a keze kicsúszott az enyém közül. Pár lépésre eltávolodott tőlem, de mosollyal bámult vissza rám.- Jössz?

Az ajkaimba haraptam majd egyszerűen elindultam utána. Megfogtam a kezét és szapora léptekkel elindultunk. Szerencsére nem messze van a szállása, így amikor már benyitott az ajtón csókoltuk és vetkőztettük egymást. Először a bőrdzsekimet dobta le a földre, majd én is. Csak szórtuk szét a ruhákat a szobába és az ágyra már fehérneműbe fektetett le. Felém kerekedett és megcsókolt.

- Még mindig gyönyörű vagy!-suttogta csillogó szemekkel. Magamhoz húztam inkább és megcsókoltam lágyan.

A csókokat simogatások… Sóhajok… És hosszú szenvedélyes együtt lét követte.