14.fejezet

Már Estorilban vagyunk és Mattiaval kézen fogva sétálgatunk az óceán partján. Jerezben elég jól sikerült a versenyem, hiszen a csapattársam Randy kiesése után én lettem a legjobb CRT-s versenyző a kategóriámból és jelenleg én is vezetem a bajnokságot. Most már, hogy átjöttünk Portugáliába és van még egy napunk a következő programokig arra döntöttünk a barátommal, hogy most csak egymásra figyelünk.

- Arra gondoltam…-szólaltam meg.

- Mire gondoltál Kicsim?-mosolygott rám Mattia és megcsókolt.

- Hogy talán hozzám költözhetnél… Monacóba.

- Húú… Ez hirtelen jött.-sóhajtott hatalmasat.

- Jó megértem ha hezitálsz.-simogattam meg az arcát.

- Csak adj egy kis időt jó?-mosolygott rám.

- Rendben.-bólintottam és megcsókoltam.

- Vacsora a parton?-érdeklődött vigyorogva.

- Gyertyafénnyel és borral?-kontráztam rá.

- Igen.-bólintott rá.- Nos?

- Benne vagyok.-jelentettem ki határozottan.

… Szombat van már és az időmérő. Hatalmas szél van a pályán és ez is nehezíti a dolgainkat. A motor szitál, és egy-egy szél lökés megtud ingatni a motoron. A mérnök fiúk újabb állítgatást vittek véghez a motoron és mehettem vissza a pályára. Reméltem, hogy ez most jobb lesz hiszen meg akarnám tartani a CRT-s kategóriának a vezetését. Ehhez pedig szükséges egy jó eredmény az időmérőn. A második körömet kezdtem el ami már mért kör lesz, bár tudtam, hogy nem lesz valami jó, hiszen a cél egyenes után többen is feltartottak. Az egyik kanyarba egy piros fekete motorral félre húzódott a társam szabad utat biztosítva nekem. Azonban amikor meghúztam a féket olyan dolog történt amire nem számítottam. A motor kicsúszott alólam és a fejemet bevertem az aszfaltba és végül a kavicságyban álltam meg. Fájt a fejem és a vállam. Nagy volt a por és kellett pár pillanat, hogy rájöjjek… Nem egyedül estem el… Magammal rántottam még valakit…

A Mobil Klinikán vagyok és kiderült Colin Edwardsot rántottam magammal, akinek 99 %, hogy eltört a kulcscsontja. Nem vagyok valami jól én se. Agyrázkódásom van és zúzódott a karom. Az agyrázkódás miatt hányingerem van.

- Kicsim…-lépett hozzám Mattia. Nem tudtam mosolyogni mert tényleg rosszul érzem magam. Megölelt.- Jól vagy?

- Nem.-ráztam meg a fejem.- Pocsékul vagyok.

- Jobb lesz.-puszilta meg a homlokomat.

- Hányingerem van.-dünnyögtem miközben átöleltem. Kaptam egy kis gyógyszert infúzión keresztül, hogy csillapodjon kicsit a rosszul létem. A vizsgáló asztalon feküdtem mind végig és Mattia a hajamat simogatta és olasz dalokat dúdolt nekem.

- Colin…-tápászkodtam fel az ágyról amikor megpillantottam az amerikait.- Annyira, de annyira sajnálom. Minden olyan gyorsan történt. Nem szándékos volt.

- Tudom.

- De tényleg sajnálom… Tönkre tettem a versenyhétvégédet. Megsérültél.-hebegtem-habogtam.

- Nyugodj meg Amy! Meg fogok gyógyulni. Max meg kell műteni és kész.

- De akkor is…

- Sportolók vagyunk… És ez a mi világunkban meg esik.-legyintett.- De te pihenj. Hogy holnap eltudj indulni.

- Az se baj ha nem tudsz elindulni.-biztosított róla Mattia.

- El akarok indulni.-néztem rá komolyan. Meg se fordult a fejemben, hogy kihagyom a holnapi versenyt. Már éppen sötétedet, amikor kiengedtek a klinikáról. Természetesen holnap még meg kell jelennem, hogy megkapjam a rajt engedélyt. A hányingerem kicsikét csillapodott, de a fejfájásom nem. Mattianak muszáj volt kis időre magamra hagynia, mert még a csapatánál jelenése volt. Így egyedül ápoltam magam. Jeget akartam szerezni így a lifttel a földszintre mentem. A pincér kérés nélkül adta a zacskóban a jeget így visszaindultam a lift felé.

- Amy…-szólalt meg Randy a lift előtt.- Hogy vagy?

- Szia. Szarul.-vontam meg a vállam.- Agyrázkódásom van és a kezem is fáj.

- Sajnálom.-bigyesztette le az ajkait.- Holnap…?

- Indulni fogok. Nincs még meg az engedélyem, de rajthoz akarok állni.

- Costa doktor tudja majd, hogy mi a jó.

- Tudom.-bólintottam.- De nem akarok kiesni a ritmusból. Utoljára akkor hagytam ki futamot, amikor még a 250-ben  versenyeztem.

- Arra a bukásodra emlékszem.-jelentette ki félig vidáman.

- Jó neked! Nekem három év után se rémlik mi volt abban a három napban.-fintorodtam el.

- Ha azt mondom velem is megesett már az ilyen. Megnyugtat?

- Talán egy icikepicikét.-mutattam a méretet.

- Menj! Pihend ki ezt a mai napot.

- Azt szeretném. Holnap találkozzunk a pályán.-mosolyogtam rá és megpusziltam az arcát. A liftbe egyedül voltam és a jeget már a fejemre raktam. Behunytam a szemem és vártam, hogy felérjek a saját emeletemre. Minden egyes alkalommal amikor a lift megállt a gyomrom bukfencet vetett. Persze rá is segített az a hullámzó mozdulat, amit a lift megállása után éreztem. Hallottam a jellegzetes női cipő kopogását és csak felemeltem a csomagot a fejemről, hogy lássam ki az. Meglepődve vettem tudomásul Noelia vagy kicsoda áll előttem, Alvaro barátnője.

- Szia.-köszöntem neki, mert nem akartam tuskónak tűnni.

- Szia.-köszönt ő is. Pár pillanatig egyikünk se szólalt meg. Nem is baj. Nem voltam jó pofizós kedvemben.- Szállj le Alvaroról.-szólt rám ridegen a nő. Azt hittem az agyrázkódás miatt a hallásom is elromlott.

- Miről zagyválsz itt?-vettem le a jeges zacskót a fejemről és értetlenül pislogtam rá.

- Jól hallottad.-vágta rá szikla szilárdan.- Szállj le Alvaroról!

- Na te liba!-szaladt ki a számon.- Nyisd már ki a szemed! Semmit se akarok a te pasidtól. Járok valakivel.

- Én csak tájékoztattalak valamiről. Ha meglátlak a közelébe ki csinállak.-sziszegte.

- Kopj le jó? Engem nem érdekel Bautista. A mi kapcsolatunknak három éve vége. Szakítottunk. Fel tudod ezt fogni?

- Olyan… Olyan kis…-nem mondta ki. Megállt a lift és lazán a vállat vont.- Mindegy! Tartsd magad ehhez! Kerüld el Alvarot és ribancoskodj máshol.

Mire hozzá tudtam volna vágni a jeges zacskót már elsétált. Köpni nyelni nem tudtam. Ribancnak nevezett… Hát azt hiszem pont ő az. Fáradtan, de egyben dühösen sétáltam vissza a szobámba és hangosan becsaptam magam mögött az ajtót.

- Mi a baj?-ült fel az ágyon Mattia. Ezen a hétvégén a csapatok engedélyezték a közös szobát.

- Megtépem.-morogtam és lefeküdtem mellé. Becsuktam a szememet. Ő vette el tőlem a zacskót és bebugyolálta a kis törölközőbe és a fejemre tette.

- Nem értelek.

- Megtépem azt a kis ribancot.-motyogtam.

- Melyik ribancot?

- Noelia vagy hogy is hívják nekem esett a liftben. Hogy kopjak le Alvaroról.-Mattia meg se nyikkant.- Talán ha nem fájna a fejem rég megtéptem volna azt a libát… Ott helyben a liftben.

- Tudom Kicsim.-csókolt meg, miközben a szemem még mindig csukva volt. Apró kis mosolyra húztam a számat.

- Köszönöm, hogy vagy nekem.-suttogtam.