2. fejezet

Bocsánatkérés

Pár pillanatig csak álltam és nem tudtam mihez kezdjek. Alvaro döbbenten nézett rám, Mattia és Barbera megkukultak, Faubel meg a röhögés szélén állt. Azért, hogy ne csináljak még nagyobb bolondságot inkább elrohantam. Egyenesen a kamionba és „elbújtam” az ágy és a fal közé. Legszívesebben faltörő kosnak használtam volna a fejem.

- Hülye! Hülye! Hülye!- ütöttem a két kezemmel végül a dili bogyómat. Az akciómat Mattia akadályozta meg, hogy sikeres legyen.

- Kis lány nyugi.

- Miért vagyok ilyen szerencsétlen?- kérdeztem tőle sírás határán. Szépen megfogta mind a két kezemet és óvatosan elkezdte simogatni a tenyeremet. Lassan kezdtem megnyugodni.

- Nem vagy szerencsétlen, csak forrófejű. Na aggódj én is ilyen vagyok.

- De te már régebb óta itt vagy. Te mozdulataidat nem fogják pontról pontra kielemezni a nyilvánosság előtt. Te legalább férfi vagy…- elbőgtem magam. Na jó inkább hisztiztem. Mattia kedvesen átkarolta a vállamat és bíztatóan simogatta a hátamat. Amikor kezdtem észhez térni elengedett.

- Öltözz át és visszaviszlek a szálódába. Rád fér egy kis pihenés.

- Rendben, de az unalomba fogok meghalni.

Nem válaszolt csak megcsóválta a fejét. Miután egyedül hagyott kedvetlenül kezdtem el vetkőzni. Farmer nadrágba bújtam és egy fekete topba. Nem akartam már újra a szponzori felsőt viselni. Így nem leszek annyira feltűnő. Remélem. Végül is sikerült feltűnés mentesen kijutnunk a parkolóba. Már öt perce úton voltunk amikor megszólaltam.

- Ha visszaértünk megkeresem Bautistát és bocsánatot kérek tőle. Ez lesz a legjobb dolog amit tehetek.

- Pontosan.- helyeselt Mattia.- És szerintem a keresztapádnak is magyarázkodhatsz majd.

- Uhhh…- jutott eszembe Loris.- Igazad van.

Megérkeztünk az úti célunk végéhez és külön váltunk. Én elmentem zuhanyozni és egy szép kis „védőbeszédet” kieszelni. Fél óra múlva frissen és üdén indultam le az étterembe vacsorázni. Rengeteg ember volt itt. Akikkel legelőször szembe találtam magam persze az Aspar Team tagjai voltak. Mind csúnyán néztek rám és ettől újra kicsúszott a lábam alól a talaj. Szinte menekültem a hátsó elkülönített részhez. Nem érdekelt, hogy ki vagy mi van ott, de leültem az első helyre.

- Amy mit csinálsz itt?-érdeklődött Casey Stoner.

- Bocsi.- néztem rá és a feleségére Adriana-ra.- Éppen bujkálok.

- Ki elől?- kérdezte mosolyogva a nő.

- Éppen az Asparosok elől.

- A mai incidens után?- tromfolt rá a világbajnok.

- Mindenki tudja? –szomorodtam el. Adriana csak bólogatott. Átültem egy üres helyre és rendeltem. Persze maradok az olasz tésztánál. Szépen belapátoltam a kaját és mire végeztem Alvaro volt már csak a csapata asztalánál. Egyes egyedül. Vale bácsival beszélgetett, aki a szomszéd asztaltól hajolt át oda. Őt könnyen le tudom rázni. Szépen odasétált hozzájuk és megálltam Valentino mellett, de Alvarohoz beszéltem.

- Beszélni szeretnék veled.- a spanyol bólintott, de Vale bácsi nem mozdult. – Négy szem közt.- morogtam neki olaszul és végre fel fogta a dolgokat.

- Nos fiatalok én megyek. Van még egy- két elintézetlen ügyem.

- Rendben.- mondta Alvaro miközben kezet fogtak. Én egy puszit kaptam Vale-től és felszívódott rögtön.- Leülsz?- zökkentett ki a gondolkozásból a kérdés.

- Ha nem baj?

- De hogy baj.- mosolygott rám kedvesen és kihúzta a széket is. Miután helyett foglaltam nagy levegőt vettem és elhadartam azt amit a zuhanyzás alatt kieszeltem.

- Sajnálom, sajnálom, sajnálom. Nem szándékosan tettem. Hallottam, amit motyogott a csapattársad és felment bennem a pumpa. Nem figyeltem, hogy hol áll pontosan, mert elvesztettem magam felett az uralmat….-elakadtam, de bíztató jelnek vettem, hogy óvatosan meg fogta a kezemet.

- Nem haragudtam eddig se. Csak nagyon meglepett. Tudod eddig egy versenyző társam se pofozott fel.- mosolygott rám.

- És egyik vetélytársadnak se fogtad még meg a kezét, ilyen meghitt pillanatba.- tromfoltam rá viccesen.

- Na igazad van. Meghívhatlak valamire? Süti?- állt fel az asztaltól és várta, hogy mit mondok. Gyors eszmefutatást végeztem és arra döntöttem, hogy egy süti nem fog ártani.

- Egy tiramisut kérek.

- Hozom is.- egyedül maradtam az asztalnál. Végre valamit jól csináltam. Nem haragszik rám és nyugodtan a szemébe nézhetek. Bár ez egészen nehéz a szép kék szem miatt. Nana Amy versenyezni jöttél nem pasizni. Süti helyett inkább piát kellett volna kérnem, hogy a fura gondolatok távozzanak a fejemből. Na de ez se jó, mivel ebben az országban alkohol tilalom van. Még a dobogón se kapunk pezsgőt. Kislány ne szállj el magadtól. Örülj ha pontot szerzel a hétvégén. Amúgy tök jól eltársalgok itt magamban.

- Tessék hoztam még üdítőt is.

- Epres Cappy. A kedvencem.- lelkendeztem egy kicsit.

- Sejtettem.

Elkezdtünk beszélgetni. Rengeteg mindenről, de főleg az eddigi pályafutásunkról. Mesélt a világbajnoki esztendőjéről, én pedig arról amikor második lettem otthon. Az idő pedig csak repült. Egyszer csak a pincér fiú jelent meg mellettünk. Arabul kotyogott valamit és közben az órájára mutatott. Így rájöttünk mindre. Záróra van. Elindult a szobáink felé. Alvaro egészen a szobaajtóig kísért el. Nagyon kedves dolog tőle az biztos. Zavartan ácsorogtunk egy más mellett amikor végre megszólalt.

- Kérhetek valamit?

- Persze.- válaszoltam mivel nem volt ötletem mit szeretne.

- Vigyázz magadra. Nem szeretném, hogy hamar megismerkedj az orvosi stábbal.- fülig vörösödtem. Ilyet kérni, hogy maradjak talpon?

- Megpróbálom. –suttogtam miközben megfogtuk egymás kezét. Ösztönből cselekedtem. Megakartam csókolni, így a távolság egyre jobban fogyott köztünk. Azonban a legjobb pillanatban szólalt meg a fejemben a vész csengő.- Most mennem kell.

Faképpen hagytam. Szegényt újabb Amy Corsi csapás érte. Reggel fura hangra ébredtem. Nem kellett sokáig gondolkoznom, hogy mi lehet ez, mert a szobát betöltötte a napfény. Loris állt velem szembe csípőre tett kézzel és a roló kapcsolójával.

- Hagyj aludni.- fordultam a másik oldalamra.

- Nem szabadulsz meg tőlem egy könnyen.- mérgelődött és lehúzta rólam a takarót. Szuper jön a leszúrás. Felültem és a lábamat felhúztam és átkaroltam.

- Nos hallgatom. Mond el, hogy hülye voltam és a többi kedvességet.

- Ne figurázz ki.- hisztizett Loris.

- Nem figurázlak ki, de mindig ezt csinálod.- védtem az irhámat. Muszáj ilyen eszközökhöz folyamodnom.

- Miért pofoztad fel Alvarot?

- Véletlen volt. De tényleg.

- Véletlenül, hogy lehet ilyet tenni?- kérdezte és visszakaptam közben a takarót. Leült a kanapéra és várta a válaszomat.

- A csapattársa szólt be, csak tudod milyen vagyok. Amúgy csodálom, hogy Vale bácsi arról nem tájékoztatott, hogy este vacsora után odamentem Alvarohoz és bocsánatot kértem tőle. Azért, hogy ne törd magad tovább csak szólok…Bautista rendes srác és már el is felejtette az esetett.

- Na ez megnyugtatott.- indulni készült, de még visszafordult.- Kivigyelek a pályára?

- Azt megköszönném. Mivel állandóan Mattia fuvarozz.

- Ezt akkor megbeszéltük. Fél órát kapsz, hogy elkészülj!- jelentette be és elindult az ajtóhoz. Kinyújtottam a nyelvem mire ő visszaszólt.

- Te pedig ezt csinálod mindig.- csukódott az ajtó. Huppsz…Lebuktam. Általában ha megkapom a leszúrást nyelvemet nyújtogatom rá. Na így jártam…

Már egy ideje a pályán lófráltam. Megbeszélés, interjú, megbeszélés stb. De még be se sötétedett. Kezdek elfáradni. A csapatomhoz indultam vissza amikor pár motorhome-al korábban fordultam le az útról, hogy ne fussak bele egy csapat fotósba.  Így szembe találtam magam Hectorral. Pontosabban a jó Hectorral. Már rajta volt az overálja.

- Ugye engem nem fogsz bántani?- emelte megadásra mind a két kezét.

- Nem bántalak, mivel jó fiú voltál.- mosolyogtam és neki támaszkodtam a kamionnak. A szemeibe néztem és rájöttem Alvaro mellett neki is gyönyörű szemei vannak.

- Szépen ütés volt.- vigyorgott és körbe nézett. Követtem a példáját és rájöttem tök egyedül vagyunk.

- Szeretnél valamit mondani?

- Nos igen.- nagy levegőt vett Hector és elkezdte.- Igaz azt mondtad nem táncolsz velem, de meghívhatlak holnap egy ebédre? Tudom, hogy vacsorára illene, de este éljük a pályán a világunkat. Eljössz akkor?

- Igen.- vágtam rá minden gondolkodás nélkül.

- Köszönöm.- puszit nyomott a homlokomra és egyedül hagyott. Nos Amy, hogy is állunk? Tegnap még Bautistát lepattintod erre Barberával ebédelni mész? Rossz vége lesz ennek, de nem érdekel.