Kezdődik minden
Április 10-e van csütörtök délután. Egyedül egy papír
társaságában járom körbe az Estoril-i aszfaltcsíkot. Ez az én kívánságom volt.
mert sose voltam még ezen a pályán. Na jó nézőként voltam már itt, de az más
tészta.A pálya 4182 méter ,
9 jobbkanyarból és 4 balkanyarból áll. Ez azt jelenti, hogy többségben lesznek
a jobbkanyarok. 3-as és 4-es kanyarban ácsorogtam amikor megjelent egy másk
magányos farkas. Repsol Hondás felsőt viselt. Magasnak tűnt és széles vála
volt. Rögtön ráimertem a tavaly előtti világbajnokra. Nicky Hayden az.
- Szia.-mosolygott rám kedvesen.
- Szia Nicky. Mi járatban?- na jó ez hülye kérdés volt, de
csak feltettem.
- Szerintem ugyan azt amit te. Amúgy nem sokat változtál
mióta legutóbb találkoztunk.- véleményezte a dolgot. Tavaly ismerkedtünk meg
Laguna Secában, amikor keresztapu révén a Ducati vendége voltam és a box utácba
töltöttem az összes szabad időmet.
- De te se.- vigyorogtam miközben rápillantottam a lapjára.
- Miért egyedül vagy?- nézett rám aggódva.
- Nyugi senki se fog elrabolni. Amúgy miért 69-es a
rajtszámod?
- Mert ha megfordított akkor is ugyan az lesz. És neked
miért pont 13-as a rajtszámod?- kontrázott rá.
- Tudod én boszorkány vagyok. Ez azt jelenti, hogy
szerencsés vagyok.- feleletem tök komolyan. Először értetlenséget olvastam le
az arcáról, majd azt, hogy nem vagyok épp eszű. Ez érthető.
- Jól vagy?
- Igen. De komolyra fordítva a szót csak úgy jött ez a
13-as. Nem tudom mihez kötni.- leült a rázó kőre és pedig követtem a példáját.
Nem valami kényelmes, de megteszi.
- Kell segítség?
- Most még nem. Még mindig Pedrosa a sztár nálatok?
- Ez tudni való. tudod, mivel ő szerzett már két címet a
Hondának, de nem baj ez az egész. Próbálok attól nyerni. De szerintem menjünk,
mert sose érünk végig a pályán.
- Igazad van.
Végül még is együtt jártuk körbe a pályát. Rengeteget
segített és közben tanácsokat is adott. Fél öt után tértem vissza a csapatomhoz
ahol még tartottak egy rövid megbeszélést a holnapi napról. A kamionhoz siettem
a cuccaimért amikor Valentinoval találkoztam össze.
- Megint nőttél?- kérdezte meg miközben megölelt.
- Ne piszkálj. Mizus?
- Semmi érdekes. Szombat este lesz egy jótékonysági est a a
szegény gyerekek megsegítése miatt.Felajánlanál valami személyes dolgot amire
licitálni lehessen?
- A bugyim jó lesz?-hülyültem.
- Azt inkább hagyd meg a leendő barátodnak.
- Akkor mire gondoltál?- Döltem neki a kamion
lépcsőkorlátjának.
- Kesztyű, dedikált felső és hasonló dolgok. Benne vagy?
- Persze. Most megyek, ha nem gond?- mutattam az ajtó felé.
- Nem dehogy. Légy jó Amy.
- Légy jó Vale BÁCSI!-nyomtam meg az utolsó szót mire ő
kinyújtotta a nyelvét, én pedig vissza rá. Mint a gyerekek, azonban ő 29 éves,
én meg 19. Tapsot kérünk.
Péntek reggel Mattia ébresztett. Szerencsém volt, mert majd
nem visszaaludtam. Azonban még mindig az ágyban voltam.
-15 percet kapsz különben rosszul jársz ha vissza kell
jönnöm.- fenyegetett.
- Létszi legyen 20 perc. -könyörögtem csukott szemmel.
- Nem, nem csak 15 perc. Nézem az időt.
- Értem a célzást. Nyugalom készen leszek. Csak egy kicst had
pihenjek még.
- 15...-lépett az ajtóhoz.
- Tudom!!!!-kiabáltam és a fejemre húztam a takarót. 15
perccel később már lent voltam a halban, de ős se hol se volt. így még mindig
lmosan neki dőltem a falnak két óriási dísznövény közé. Pocsékul aludtam és most
ennek meg is van az eredménye.
- Szia.- köszönt rám valaki. Kénytelen voltam ránézni és
azonnal mosolyra húzódott a szám. Alvaro az. Már ő is a pályára indul. Ezt nagy
táskája jelzi az oldalán. Közelebb lépett hozzám.
- Hogy vagy?-kérdeztem tőle kedvesen.
- Jobban szerintem, mint te.-simogatta meg az arcomat.- Jól
vagy?
- Rosszul aludtam és kicsit fáj a fejem.
- Adok rá egy gyógy puszit.- vigyorgott és először a
homlokomra nyomott egy puszit majd megcsókolt. Szerencsék volt, hogy a növények
takarnak minket és ráadásul reggel van és az emberek mindennel foglalkoznak
csak velünk nem.
- Húúú.-nyőgtem ki miközben a homlokomat az övének
támasztottam.
- Ettől remélem jobban leszel.
- Fogjuk rá. Este találkozzunk valamikor?-simogattam meg a
kézfejét.
- Ha szeretnéd elmehetnénk sétálni?
- Benne vagyok.- megpillantottam Mattiat aki éppen felénk
tartott.- Majd még beszélünk.
Az edzéseken nem úgy szerepeltem, mint ahogy szerettem
volna. A 10-dik helynél sose tudtam jobb lenni. Az utolsó mérnöki megbeszélésre
vártunk Mattiaval, amikor előkerült egy kis labda. Megfelelő távolságott
felvettük egymástól és oda-vissza kezdtük dobálni.
- Ma nem voltál formába.
- Nekem mondod?- lendült a kezem és elkapta a labdát.-
Holnap felajánlasz valamit az estre?
- Igen. Egy sapkát dedikálva.
- Akkor én meg a csapatfelsőnket.-nem válaszolt hanem
gondolkozott. Ezt le tudtam olvasni az arcáról.
- Kérdezhetek valamit?
- Mire gondolsz?- kaptam el a labdát, de nem dobtam vissza.
- Kedveled Alvarot?- nem számítottam erre.Úgy is látja
rajtam ha hazudok így inkább az igazat mondtam neki.
- Igen.
- Akkor megnyugodtam. Dobod már?
Ezt egyszerűen elintéztük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése